A klasszikus morze átvitel során a jeleket egy morzebillentyű segítségével kézzel adják és füllel veszik, általában 20 és 100 WPM közötti sebességgel.
Azonban van egy másik elterjedt lehetőség is, amit főleg lassú átvitelnél használnak: számítógép képernyőjére írják ki a rádiós csatorna egy szeletének amplitudóját az idő függvényében. Ennek előnye, hogy láthatóak az előző szimbólumok is, másrészt az extrém lassú távírót füllel kivárni és emlékezni még a percekkel azelőtti betükre nem lenne egyszerű.
Ehhez nem kell mást tenni, mint a csatornát Furier transzformálni, és a spektrumát az idő függvényében a képernyőre rajzoltatni. A fenti kép nem más, mint egy 90 fokkal elforgatott képű vízesés (Waterfall) diagram.
A QRSS extrém kis sebességet (ezáltal extrém kis sávszélességet) jelent. Ennek szoros következménye, hogy ugyanakkora fajlagos teljesítménykibocsátáshoz (Watt/Hz) extrém kis teljesítmény elegendő (QRPP).
A gyakorlatban mára több QRSS sebesség válik elfogadottá. Az alábbiakban egy 4 WPM-es (4-szer a PARIS szó percenként, másszóval 20-as ütem, ahol a ponthossz 0.3 másodperc) sebességgel kerül összehasonlításra:
Miért érdemes lassú tempóban adni?
Hátrányai:
Természetesen ennek ellenére gyakorlottak füllel is vehetik illetve kézzel is adhatják elvileg a jeleket, de ez már tényleg nem célszerű. Mindenesetre egy nagyon keskeny digitális szűrőt mindenképp érdemes a hangcsatornába a hangszóró meghajtása elé beépíteni. Enélkül ugyanis tényleg csak a zajt lehetne hallani.
Bővebb információ: Extreme narrow bandwidth techniques - ON7YD leírása
© Krüpl Zsolt, hg2ecz - utolsó módosítás: 2004. október 10.